

Ahogy tetszik
Nagyszínpad | 3 óra | 1 szünettel
Rosalinda apját megfosztották a hercegségétől, és elűzték az udvartól. Orlandot évek óta kisemmizi a bátyja, mert fél, hogy öccsét mindenki jobban szereti nála. A nagy birkózás napján Rosalinda és Orlando egymásba szeretnek. De az új és irigy herceg elüldöz maga mellől mindent, ami szép, mert az veszélyes a hatalmára. Így a szerelem, az ész és a nevetés is száműzetésbe kerülnek. A kitaszítottak az erdőben találnak új otthont, ahol a fák lombjai csordultig tele vannak szerelmespárok sóhajtásaival. Mind házasság után sóvárognak, mert már belegebednek a vágyakozásba.
“A szerelem tiszta őrület, és hidd meg, csakúgy sötétzárkát és korbácsot érdemel, mint a többi őrült. Csak azért nem büntetik és gyógyítják így, mert ez a hóbort olyan általános, hogy maguk az ápolók is szerelmesek.”
Rosalinda és Orlando is ide menekülnek, ám ezt egymásról még mit sem sejtve. Az erdőben nem érvényesek többé a kinti szabályok: megállt az idő, és senki nem ugyanaz, mint aki a városban volt, mert itt mindenekfelett áll a játék.

Szereplők
Száműzött Herceg / Frigyes herceg ifj. Kovács Levente
Amiens / Apród / Úr Tóth Tünde
Jaques Egger Géza
Le Beau / Corinnus / Vadász Csatlós Lóránt
Charles / Hymen / Vadász Kiss Csaba
Olivér / Csűrcsavar Olivér / Vadász Szotyori József
Jakab / Vadász / Úr. Kocsis Gyula
Orlando Nagy László Zsolt
Ádám Hajdu Géza
Próbakő Hunyadi István
Silvius / Vadász / Úr. Scurtu Dávid
Vili / Vadász / Apród / Úr. Tőtős Ádám
Rosalinda Trabalka Cecília
Célia Kocsis Anna
Phoebe Tasnádi-Sáhy Noémi
Juci / Vadász Ilyés Klaudia
Oroszlán Sebestyén Hunor

Alkotók
.jpg)
Rendező Balogh Attila
Dramaturg Hámor Anna
Díszlettervező Golicza Előd
Jelmeztervező György Eszter
Zene Moldován Blanka
Zene Trabalka Cecília
Koreográfus Barkóczi Réka
Ügyelő Joó Emília
Súgó Tentea Katalin
William
Shakespeare

Az angol reneszánsz kor kiemelkedő drámaírója, költője és színésze volt. 1594-től kezdődően a Királyi Társulat megbecsült tagjaként tevékenykedett. Munkássága – legalább harminchét színmű, százötvennégy szonett és két elbeszélő költemény – az emberi érzelmek és belső konfliktusok gazdag tárházát tárja elénk, s immár több mint négyszáz éve élvez világszintű megbecsülést és csodálatot. Életének személyes részletei homályba vesznek, bár sokan úgy tartják, hogy ugyanazon a napon látta meg a napvilágot, mint amelyen eltávozott: április 23-án, ötvenkét év különbséggel.
Balogh Attila
rendező


“De jaj, milyen keserves egy dolog, más embernek a szemén keresztül bámulni a boldogságba!”
György Eszter
jelmeztervező
Honnan inspirálódtak a jelmezek?
Az első kérés az az volt, hogy legyen szép. Lehet, hogy ez így nagyon tág fogalom, de az fontos volt, hogy látványilag a nézőnek ez egy kellemes világ legyen. A jelmezek egy kellemes, szép hangulatot, egy reneszánsz mesét idéznek meg. Szerettük volna a Shakespeare-i világot megjeleníteni. Természetesen nem akartunk egy ilyen nagyon historizáló, historizálóan realista Shakespeare-i korba visszamenni, hanem inkább csak azokat az elemeket akartuk beemelni, amitől a reneszánsz megidéződik. Vannak benne kortárs elemek is, a kettő egyvelegéből pedig egy lazán kezelt reneszánsz születik.



Golicza Előd
díszlettervező
Hogyan viszonyul az előadás tere a színház teréhez?
Ebben az előadásban hangzik el, hogy „Színház az egész világ”. Ez a szellemiség itatja át az egész darabnak a DNS-ét. Az első ötlet az volt, hogy használjuk a színpadot, mint színpad, felvállaltan. Az első felvonás a Palota, az maga a színház tere. Szerencsére gyönyörű színházépületünk van, tehát ennél jobbat gyártani se lehetne, ez lett a palota maga. Páholyokkal, hierarchiával, tökéletesen működik. A második felvonás pedig az erdő, ami kiismerhetetlen, de a szereplők benne mégis végtelen szabadságra találnak a szerelem katarzisa miatt. Az igazi szabadság az embernek a színpadon születhet meg, ahogy játszik. Ezért az első ötlet az erdőre is az volt, hogy egy színpad legyen a színpadon. Nehéz volt olyan teret találni, ahol a szabadság életre tud kelni, miközben ez nem erőltetett és illusztratív. És akkor itt jött több hónap gondolkodás után, ami után felkapcsolódott a villanykörte. Vörös függöny előtt játszódik az előadás, tehát mi lenne, hogyha ez a vörös függöny ez kapna egy másik mélységet, egy másik jelentést. A raktárban rengeteg vörös függöny van. Megtaláltuk a régi cortinát is, ami most már szemét, de azért mégis van egy érzelmi értéke. Ezt ugye eleve már az idő kikezdte és szétszedte. Én ezt egy kicsit tovább gondoltam, és új életet adtunk neki azáltal, hogy az erdő maga a régi szakadt függöny.



Hámor Anna
dramaturg
Milyen irányból lehet egy több mint 400 éves alap szöveget megragadni ma?
Mi pont azért használtuk a Szabó Lőrinc fordítását, mert inkább a mese irányába toltuk el a szöveget és nem kezdtük el modernizálni, hanem az időtlenséget kerestük. Ez egy meglepően kortárs Szabó Lőrinc szöveg, nagyon sok olyan mondat van benne, amit nagyon könnyű kortársként értelmezni. Felmerült a dilemma, hogy hogyan nem lesz erőszak a szövegen az, hogyha nem archaizálunk. Ebben a darabban királyok és udvar van, és hogy ezt, hogy lehet úgy tálalni, hogy az nem poros, hanem teljesen kortárs és igaz legyen ma is.


“Ó, bár több poézist dugtak volna beléd az istenek.”
Moldován Blanka
zeneszerző
Milyen elemekből épül fel az előadás zenei világa?
Úgy indultunk az elején, hogy sokkal jobban szétválasztható lesz az, hogy mit csinálok én, és mit csinál Cili (Trabalka Cecília), aztán végül teljesen egybefonódott az egész. Én valami olyasmit kerestem ebben az erdőben, ami olyan jóleső szabadság és olyan jóleső nyugalom, ahol megtalálhatsz részeket magadból. Ezt most így nem tudom lefordítani konkrétan zeneileg, hogy kerestem egy plim-plim hangot és egy bum-bum hangot. Az is egy érdekessége ennek a darabnak, hogy vannak beleírt dalok. Azokat külön meg kellett zenésíteni, meg külön megénekeltetni benne az embereket, annak meg lett egy kicsit rituális hangulata, meg egy picit reneszánszba hajló szele.


"Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár életében, melynek hét felvonása a hét kor."
Egger Géza
Jaques
Milyen utat jártál be a "Színház az egész..." monológgal a próbafolyamat alatt?
Nagyon jó érzés, hatalmas megtiszteltetés és öröm, hogy ezt mondhatom. Talán pontosan az az élményem erről a mondatról, amiről most beszélünk, hogy mi a valódi értelme egy ilyen poros, klasszikus mondatnak. És a történet egyébként összefügg azzal, hogy miért én játszom ezt a szerepet. Nekem Balogh Attila egy régi barátom, és annak idején, amikor még fiatalok voltunk és jártunk kocsmába, akkor ott egyszer nekem eszembe jutott ez a mondat, és hogy így tulajdonképpen rácsodálkoztam arra, hogy van ez a mondat, és hogy ez tényleg igaz. És vajon, hogyha tényleg színház az egész világ és színész benne minden férfi és nő, akkor ki az, aki játssza azt a szerepet, ami én vagyok? Ha én csak egy szerep vagyok, akkor ki van a maszk mögött? Megborzongatott minket ez a gondolat. Azért csodálatos Shakespeare, mert ő egy ékes bizonyítéka annak, hogy igenis az ember fejest ugorhat a végtelen kreativitásba és ezekbe a gondolatokba, mert hihetetlen érdekes és széles mező nyílik ki arra, hogy az ember elgondolkozzon azon, hogy most mi is ez az egész, ahol vagyunk valójában.

Barkóczi Réka
koreográfus
Milyen volt egy Shakespeare előadás koreográfiáját megalkotni?
Hát egy nagyon izgalmas első találkozás volt így Shakespeare-rel és a koreografálással, mert nekem ez az első ilyenfajta munkám. Nem volt egyszerű, de folyamatosan új akadályok és új megoldások elé kerültünk, amit szerintem az alkotócsapattal közösen meg tudtunk lépni. Mivel az előadás eléggé sokszínű - ironikus, romantikus - ezért szerintem mozgásban is nagyon sokat lehetett szabadon alkotni, nagyon kevés volt az a keret vagy korlát, ami közé be kellett szoruljunk, és azok is inkább egy ilyen vezető elemként vettek részt az egészben, nem pedig mint akadályozó tényező.

“Remélem, hogy később, egy jobb világban megismerjük és megszeretjük egymást.”