16+
Mandragóra
Stúdió | 2 óra | 1 szünettel
A Vadnyugat kavargó porában, whiskey-gőzben, lincshangulatban, Háy János átiratában születik újra Machiavelli 500 éves fekete komédiája, a Mandragóra.
Callimaco, az örök vándor, a nagyvárosok szeretője, visszatér társával Siroval szülővárosába, egy Isten háta mögötti porfészekbe, ahol a revolver dörrenése jelzi az ebédidőt. Meg akarja szerezni az éjszaka holdfényét, a friss házas Lukréciát, de az ármányos Ligurio által kijelölt út mocskos és hazug. Azonban ez a szerelem olyan erős, hogy minden golyózáporral tarkított kerülőutat érdemes végigjárni érte.
A történet újra és újra elmeséli magát, más nevekkel, más városokkal, más korszakokban. Mert minden vágy örök, minden csalás ismerős, és valahol, valaki mindig újra álmodik egy nőről, aki talán sosem létezett.
Szereplők
Callimaco Scurtu Dávid
Ligurio Balogh Attila
Siro Barabás Hunor
Nicia Csatlós Lóránt
Juan Kiss Csaba
Sostrata Firtos Edit
Lukrécia Szigyártó Johanna
Pap Kocsis Gyula
Cowboy Dombi Dávid
Alkotók
Rendező Hunyadi István
Dramaturg Czvikker Katalin
Díszlettervező Golicza Előd
Jelmeztervező Cristina Breteanu
Koreográfus Györfi Csaba
Light design Szilágyi Yvette
Sound design Hodu Péter
Ügyelő Varkucs Róbert Károly
Háy János
Háy János ír lírát, prózát, esszét, drámát, szabadidejében zenél, rajzol és fest. Ő az egyik legtermékenyebb kortárs magyar szerző, 1989 óta ír, közel negyven kötetet jegyez. Első színpadi műve A Gézagyerek a 2001/2002-es évadban elnyerte színikritikusok szavazatai alapján a legjobb új magyar dráma díját.
Mandragóra 2014 DARABoló
Hunyadi István
rendező
Mikor legelőször találkoztál a darabbal, mit éreztél benne a legnagyobb rendezői kihívásnak?
Amikor otthon olvassuk és elképzeljük, hogy hogy tudnánk színre vinni, vagy hogy színpadon ez, hogy él meg, az mindig egy asztali munka, egy agymunka, ami nem tudja lefedni a gyakorlati részét a dolgoknak. A munka közben találkoztam olyan jelenetekkel, amelyek azt hiszem, hogy sokkal izgalmasabbnak vagy sokkal elemibbnek tűntek az asztalnál ülve, mint amikor már színre vittük. Inkább a mélységéről beszélek, mert egy komédiáról van szó, de semmiképp sem akartam csak egy vásári felületes vígjátékot színre vinni, hanem mindenképp szerettem volna, hogy ennek legyen üzenete is.
Hogyan alakult a rengeteg poén a próbák során?
Mondtam a kollégáknak, hogy dobjunk bele mindent, ami eszünkbe jut, akár próba közben, akár improvizáció közben, akár otthon. Merthogy ez a színházi kikacsintás, az ügyelős poénok, a rendező, és ezek mind-mind közben alakultak ki. De nyilván, hogy kellett vagdosni belőle, mert sokkal több volt, sokkal gazdagabb volt ez az úgymond a gag része, de egy kicsit kompromisszumos helyzetbe kerültem, és muszáj volt belőle kivegyünk, hogy tényleg megéljen a sztori is, és ne veszítse el a fonalat a néző.
"Ugyan már! Ha mindenki csak a férjével meg a feleségével, akkor szétesne minden házasság, és kihalna az emberiség."
Cristina Breteanu
jelmeztervező
Mi volt a fő fókusz a jelmezek megtervezésekor?
A jelmezekkel a fő cél az volt, hogy Hunyadi Isti rendezői vonalát követve, egy olyan világot teremtsünk, amelyben vegyülni tudnak az előadás eklektikus elemei. Ez meglátszik a rendezésben, és ezt támogatja a díszlet és a jelmez is. A vázlatok a western világ stílusából inspirálódtak, és keveredtek számos modern elemmel. Ez fűszerezi meg, olyan elemek összeillesztése, amelyek első hallásra nem illenének össze. De ez az, ami aláhúzza azokat a poénokat, amelyek az előadásban vannak.
Melyik szereplő okozta a legnagyobb kihívást?
Bizonyos részekben férfiak is viselnek női jelmezt. Nyilván ezeket nem könnyű viselni, és meg kellett találni egy olyan megoldást, hogy pikantéria is legyen benne, de közben a színészek is tudják viselni a magas sarkú cipőt, felvágott ruhát, korszettet, melltartót, kesztyűt, klipszet, maszkot.
Golicza Előd
díszlettervező
A sztereotipikus vadnyugatot hogyan lehet hiteles színpadi vizualitássá formálni?
Én a vadnyugatból leginkább a poros sivatagi hangulatot próbáltam megfogni. Nem az volt a célom, hogy egy teljesen illusztratív vadnyugatot hozzak létre. Inkább a kikacsintó posztmodern logikával működik a díszlet, akár csak a szöveg is. A drámának a gerince DNS-e az egy Machiavelli darab, de az, hogy ki van hozva a kontextusból, és egy más helyen történik, ad neki egy többletjelentést. Ugyanígy a térben is nagyon fontos, hogy vadnyugatra utaló elemek vannak, viszont nincs illusztratívan jelen a vadnyugat. Alapvetően porszínű a díszlet, perzsa szőnyegek vannak a földön, egy összekollázsolt díszlet a mi hétköznapunkból, ami egységében megszül egy vadnyugatot.
Milyen elemekből inspirálódott a díszlet?
Az első ötlet egy amerikai pár Edward és Nancy Kienholz installációiból alakult ki, akik a 70-es, 80-as években tevékenykedtek a legtöbbet. A tér logikájának a fő inspirációs eleme az ő munkásságuk volt. Tehát a csomagolópapír beemelése és a funkciójának a megváltoztatása. Ebben az előadásban a csomagolópapírból fal lesz, megfosztom az eredeti értékétől, és más funkcióval ruházom fel, ez az ő installációművészetükben egy nagyon fontos elem. Továbbá pedig, hogy mutatom meg azt, hogy valami poros, hogy mutatom meg az időt. Amikor nekifogsz egy alkotásnak, az mindig új, egy új elem a színpadon. Hogy éred el, hogy az réginek tűnjön? Természetesen úgy is elérheted, hogy lefested régire, az nekem már intellektuálisan egy nehezebb lépés. Sokkal érdekesebb, hogyha a használat által ott per pillanat a színpadon öregszik meg, érzed ezt a patinát. A végére az egész díszlet széttörik.
.jpg)
Czvikker Katalin
dramaturg
Dramaturgiailag mi volt a legnagyobb változás, amit végrehajtottatok a szövegen?
Kissé feszesebbé, dinamikusabbá alakítottuk a párbeszédeket, pingpong effektusok, rövid replikák, melyek több lehetőséget teremtettek a színművészeknek, hogy gesztusok és mimikák szintjén megerősítsék karakterüket, és főbb jellemvonásaik kirajzolódhassanak. Szöveget helyettesítő improvizációk sora erősíti a nonverbális kommunikációs formát. A legkomplexebb munkát Nicia esetében látom, aki a született idióta köpenyében elindulva egy remek ívet ír le a karaktere fejlődésében. Az előadás közepén már szánalmas idióta és a legvégére egyszerűen egy szerethető, szimpatikus karakterré avanzsál.
Miért preferáltátok Háy János átiratát Machiavelli eredeti darabjával szemben?
Macchiavellitől használt vendégszövegek, főként Callimaco esetében a latin orvosi részeket, és ezek magyar fordításait érintették. Nem volt kérdés, miért... Háy János kortársunk. Háy fényévekkel közelebb áll hozzánk nyelvezetében, fordulataiban, kikacsintásaiban. Egy ilyen kreatív trupp tagjainak, mint a Szigligeti, nagy örömjáték volt ezt a szöveget magára ölteni.
"Mindenki jót akar!"
"Nincs időm, állandóan menekülnöm kell, ha egy pillanatra megállok, például vonatjegyet venni, rögtön lelőnek"
Scurtu Dávid
Callimaco
Ami hajtja az mindenképpen a szerelem, hogy ezt megkapja, kérdések nélkül veti bele magát a játékba, ami néha komolytalan máskor pedig kegyetlen.
Mi hajtja a karaktert?
Milyen kettősség jellemzi?
Kettősség meg úgy van benne ha kívülről nézem. Egy fickó aki ennyire vágyik arra, hogy kapcsolódjon a szerelemben, hogy lehet ennyire önző, külső szemmel úgy tűnhet ez a kettő nem összeegyeztethető.
"Honvágy? Ugye nem hülyítesz ezzel
a hazaszeretettel?
Olyan nincs, itt mindenki csak azért marad,
mert nincs pénze a vonatjegyre, ha lenne,
már rég kiürült volna a Vadnyugat."
JUAN
LIGURIO
SOSTRATA
Szigyártó Johanna
Lukrécia
Milyen a Szigligeti Társulattal dolgozni?
Színészileg mi volt a legnagyobb
kihívás a karakterformálásban?
Óriási öröm volt számomra, amikor Novák Eszter megkeresett, és felkért a Viktória című operettben Zajtai Icike szerepére. Amióta láttam a Csárdáskirálynőt, azóta álmom volt, hogy itt játszhassak. Már a Viktória próbafolyamata alatt őszintén megszerettem mindenkit, és csodálatos előadásokat láttam, többek között a Bányavirágot is, amit Hunyadi István rendezett. Így hatalmas boldogság volt, amikor Isti megkeresett Lukrécia szerepével. Természetesen minden új közegbe való beilleszkedés kihívás is, hiszen egy összeszokott csapatba érkeztem. De mindenki rendkívül nyitott és támogató volt, ami nagyban megkönnyítette ezt az átmenetet. Nemcsak a rendezőktől, hanem a kollégáktól is rengeteget tanulok, és mindig bizalommal fordulhatok hozzájuk tanácsért. A műszak és a háttérmunkások is rendkívül profik, és mindig van egy-egy kedves, bíztató szavuk. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy itt lehetek!
Sok izgalmas kihívásom van ebben a darabban. Lukréciában rengeteg belső küzdelem zajlik. Ő egy tiszta lelkű lány, erős hittel, aki sokat imádkozik Istenhez és sokat tesz azért, hogy jó ember legyen. Ez bennem is megvan, de ő sokkal vallásosabb, mint én. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy megtaláljam azt az érzelmi kettősséget, amelyben megpróbál tiszta maradni, miközben olyasmit tesz, amit a környezete elvár tőle, de ő maga helytelennek érez. Ezt a belső vívódást hitelesen megjeleníteni és átélni volt számomra a legnehezebb, mert nemcsak a karakter, hanem én magam is mélyen megéltem ezt a harcot. Ezen kívül a Mandragórában Sánta Terit is én játszom, aki Lukrécia teljes ellentéte: egy ösztönös, sok mindent megélt, életrevaló nő, akinek nincs veszítenivalója. Ez a kettősség színészileg izgalmas kihívás: egyik szerepben a belső küzdelmet és ártatlan tisztaságot kell megmutatnom, a másikban pedig a nyers ösztönösséget és túlélési vágyat.
Barabás Hunor
Siro
Mi volt a legnagyobb kihívás a karaktered megformálásában?
Leginkább az, hogy a precizitása meglegyen a dolognak, mert ez egy olyan műfaj, ami azt igényli, hogy nagyon pontosak legyünk, akkor tud humora lenni, akkor tudnak működni a dolgok. Maga a karakter közel áll hozzám. Én nagyon szeretem azt a fajta kis gonoszkodó, szurkálódó, piszkálódó cinikus stílust, amit hoznom kell, ez közel áll a szívemhez, még ha ez nem is hangzik túl jól. Ebben csak az a nehéz, hogy jól kell adagolni, hogy ne váljon unalmassá az előadás végére.
"Felkötötték, ó a szegény, pedig olyan szórakoztató volt, ahogy itt rohangált a lövedékek előtt."