Ebben az előadásban hangzik el, hogy „Színház az egész világ”. Ez a szellemiség itatja át az egész darabnak a DNS-ét. Az első ötlet az volt, hogy használjuk a színpadot, mint színpad, felvállaltan. Az első felvonás a Palota, az maga a színház tere. Szerencsére gyönyörű színházépületünk van, tehát ennél jobbat gyártani se lehetne, ez lett a palota maga. Páholyokkal, hierarchiával, tökéletesen működik. A második felvonás pedig az erdő, ami kiismerhetetlen, de a szereplők benne mégis végtelen szabadságra találnak a szerelem katarzisa miatt. Az igazi szabadság az embernek a színpadon születhet meg, ahogy játszik. Ezért az első ötlet az erdőre is az volt, hogy egy színpad legyen a színpadon. Nehéz volt olyan teret találni, ahol a szabadság életre tud kelni, miközben ez nem erőltetett és illusztratív. És akkor itt jött több hónap gondolkodás után, ami után felkapcsolódott a villanykörte. Vörös függöny előtt játszódik az előadás, tehát mi lenne, hogyha ez a vörös függöny ez kapna egy másik mélységet, egy másik jelentést. A raktárban rengeteg vörös függöny van. Megtaláltuk a régi cortinát is, ami most már szemét, de azért mégis van egy érzelmi értéke. Ezt ugye eleve már az idő kikezdte és szétszedte. Én ezt egy kicsit tovább gondoltam, és új életet adtunk neki azáltal, hogy az erdő maga a régi szakadt függöny.