BOLDOGSÁGKERESŐK
Fizikai színházi előadás
Rendező:
Füst Milán Boldogtalanok című drámája és Darren Aronofsky Rekviem egy álomért című filmje alapján
NAGYVÁRAD TÁNCEGYÜTTES Kortárstánc-tagozat Tagozatvezető Kerekes Dalma Gabriella Barabás Hunor Barkóczi Réka Györfi Csaba koreográfus m.v. Törteli Nadin m.v. Néptánc Tagozat tánckarvezető Rencz Norbert Fodor Virág Forgács-Popp Jácint Imre Béla Krupár Luca Ördögh Géza Papp Zsuzsanna Rácz Imre Adrián Szabó József Tábori Sára Tóth Hanna közönségszervező Bántó Viktória jelmeztervező Cristina Breteanu m.v. hangmérnök Jónucz Gábor Ügyelő-öltöztető Kerekes Emma fénytechnikus Lázár Attila
AZ ÚJ ÉVAD BEMUTATÓI Transilvania Színpad Boldogságkeresők rendező: Györfi Csaba Lázár Ervin-Závada Péter-Szirtes Edina Mókus: Szegény Dzsoni és Árnika rendező: Novák Péter Szigligeti Színház, Nagyterem Madarak voltunk rendező: Tőkés Zsolt
A Boldogságkeresők egy intenzív, testközpontú fizikai színházi előadás, amely Füst Milán nyers, lélekfeszítő emberi viszonyait és Darren Aronofsky zaklatott, vizuálisan túlfűtött világát idézi meg. A két mesterműben egy fontos dolog közös: a szereplők megrekedtek egy képzeletbeli folyosón, egy alagútban, melyből nem találják a kiutat. Életük reménytelen peremén egyensúlyozva próbálnak élni, inkább túlélni. Pontosan látjuk azt, hogy melyik karakternek mit kellene változtatnia életén a menekülés és továbblépés érdekében. Ahogyan ez a civil életünkben is történik: más problémáit tisztán látjuk, nagyon tudjuk más bajára az orvosságot. Kívülről mindig tisztább. De vajon hogy vagyunk a saját boldogságkeresésünkkel? Meglátjuk-e időben a kiutat, ha baj van? Észrevesszük-e a segítő kezet, amely felénk nyúlik? Az előadás ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ annak a meggyőződésnek a jegyében, hogy a boldogság nem a nagy dolgokban, hanem az apró érintésekben, tekintetekben, gesztusokban rejlik. Csak meg kell látni és észrevenni őket, mert ott vannak.
SZEREPLŐK Barabás Hunor Barkóczi Réka Kerekes Dalma–Gabriella Krupár Luca Nagy László Zsolt Rencz Norbert Törteli Nadin m. v. Rendező: Györfi Csaba Dramaturg: Czvikker Katalin Jelmeztervező: Cristina Breteanu Díszlettervező: Golicza Előd Zene: Trabalka Cecília Sound design: Hodu Péter
JELMEZTERVEK
Cristina Breteanu
A rendező és a jelmeztervező
beszélgetnek a jelmezekről
Cristina Breteanu
A Kerekes Dalma által megformált karakter, Húberné, a legexcentrikusabb az összes szereplő közül. Ezért az első gondolatom az extrém ruhadarabok felé irányult – mind színben, mind mintában vagy textúrában. Ebben a kontextusban szinte magától értetődő a tetőtől talpig viselt leopárdminta, a rózsaszín tollak vagy a tollas cipők használata. A túlméretezett kiegészítők, a nagy fülbevalók, a magasan díszített kalap vagy a gyöngysor is hozzátartoznak a megjelenéshez. Számomra, mint l átványtervező számára, a szokatlanabb, extravagáns jelmezek megalkotása mindig különleges élményt jelent – minél "rendkívülibb" egy jelmez, annál nagyobb öröm számomra a tervezése.
KIHANGOSÍTÓ
.jpg)
.jpg)
Nem vagyok példakép. Inkább figyelmeztetés.
Család, alkohol, erőszak. Nálam ez a szentháromság.
Kitesztek az ajtón? Semmi baj, majd bejövök az ablakon.
Nem adtok? elveszem. Nem szerettek? Koldulom a figyelmetek, visszaélek a szánalmatokkal. Remek komèdiás vagyok, játszom az élet színpadán.
Volt e bármi értelme az életemnek?
Ha van egy szép piros almám, és egy rohadt almám, inkább nem eszek. Ha az orrom előtt megy el a busz, már nem rohanok utána. Lesz olyan valaha mikor újra örülök a felkelő napnak, és nem kérek elnézést a létezésemért? Gyáva. Bíborvörös. Üvegbe zárt pillangó. Hajnali harmat a mocsárban.
Életlen giotin.
Én vagyok az, aki mindenkin segíteni akar, még akkor is, ha közben önmagamat felemésztem. Úgy harcolok a boldog életért, mintha csak rajtam múlna az egész világ. De a gép erősebb nálam: bedarálja a jó szándékot, az álmokat, a hitet. Így lettem a megmentőből én is csak egy újabb boldogságkereső.
Amikor mindent megtettem másokért, akkor velem is minden rendben lesz,
majd talán egyszer minden rendben lesz.
Minden eszközöm megvan ahhoz, hogy a nők elfogadjanak és szeressenek. Bárd, húsklopfoló, pénz és kolbász. Nem értem, mire lehet még szükségük. Biztos nem velem van a baj.
Mit kell tennem, hogy végre érezzek valamit?
INTERJÚ GYÖRFI CSABA RENDEZŐVEL
.jpg)
A Boldogságkeresők Füst Milán Boldogtalanok című drámája és Darren Aronofsky Rekviem egy álomért című filmje alapján készült, az előadás karaktereit a dráma és a film szereplői ihlették. Mennyire építkezik az előadás dramaturgiája ezekre? A történetszál ismerős lehet azoknak, akik látták a filmet? A karakterek valóban ezekből a mesterművekből merítenek ihletet, viszont nem ragaszkodtunk ahhoz, hogy valamelyik mű dramaturgiai vonalát feltétlenül kövessük. A mi történetünk inkább a kettő fúziójából bontakozik ki. Mindkét említett anyagban a figurák sorsa szélsőséges, helyzetük kilátástalan, életük megrekedt, mi ezt a zsákutcát próbáljuk körbejárni görbe tükröt mutatva a nézőknek. Minden ember valamilyen módon vágyik a boldogságra, de mindenkinek mást jelent ez a megérkezés. Ennek a megérkezésnek a keresése jelenti az előadás fő dramaturgiai vonalát.
Miért találtad érdemesnek, hogy ezt a két klasszikusnak mondható művet dolgozd fel? Érzel bármilyen párhuzamot, ami a most közönségének aktuálissá teheti az előadást? Elsősorban azért találom izgalmasnak mert örökérvényű tematikákat dolgoznak fel, másodsorban az én szemüvegemen keresztül meglepő módon összecseng a két anyag. Ez a felismerés késztetett arra, hogy a két mű esszenciájából hozzunk létre egy harmadikat, egy dráma és egy film elegyéből készüljön egy fizikai színházi előadás. Az előadásunk az életről szól, az élethez való ragaszkodásról, vagy éppen az élet eldobásáról és a két végpont közti útról, amin bandukolva próbálunk révbe érni. Rólunk szól.
A Nagyvárad Táncegyüttes egyre több fizikai színházi előadást visz színpadra. Mit jelent neked ez a műfaj, miben tud más lenni egy táncelőadáshoz képest? Mi a kihvás benne neked, mint alkotónak, és mi lehet a kihívás a néző számára? Ez a műfaj számomra az a színházi nyelv, amiben a legkomfortosabban mozgok, amiben eddig a legerőteljesebben meg tudtam fogalmazni a világlátásomat. Azért több nekem ez a nyelv egy táncelőadás nyelvénél, mert ez a műfaj nem az esztétikai örömöt keresi, nem a tánc szépségével, erejével akar hatni, hanem egy sokkal komplexebb, színész-táncost próbáló test-lélek központú játékot követel, mely a szöveg nélkülözésével, mesél, éreztet és aktusra hív. Egyszerre próbál hatni értelemre és érzelemre. Számomra mindig az a kihívás, hogy a tematika, amin éppen dolgozunk, izgalmassá, érthetővé, élvezhetővé és fontossá tudjon válni a nézőknek. Azért jön néző a színházba, mert valamiféle hatást vár attól amit lát, valami olyanra van szüksége, amit csakis ott abban a pillanatban élhet meg. Ennek a felelőssége nagyon fontos számomra.
.jpg)
Gyakran készülnek stúdiószínpadra a társulat fizikai színházi előadásai. Te hogyan dolgozol ebben a térben, fontos-e számodra a nézők fizikai közelsége? A műfaj hatásmechanizmusa feltételezi a közelséget. Személyesebb aktus tud létrejönni néző és játszó közt.
A próbán azt láttam, hogy nagyon erős mimikával dolgoznak a táncosok. Te kérted őket erre? Ez a nyelv ezt feltételezi, nem válik külön, a test és arcj áték, teljes lénnyel való létezést kérek az előadóktól. Vannak pillanatok amikor egy-egy momentumban az arcjáték erőteljesebb fókuszt kap, a cél mindig az, hogy legyen egy egységes testnyelv, ami pontos karaktereket és szándékokat rajzol a térben.
A személyes tragédiákat úgy éreztem, hogy egy-egy jelenetben humorral próbáljátok oldani, és ezt mozgással, hangsúlyos tekintet-váltásokkal értétek el. Hogy nyilvánul meg a humor a mozdulatokban? A humor elengedhetetlen eleme minden tragédiának és elengedhetetlen eleme a színháznak. A testnyelv humora az egyik legizgalmasabb és egyben legnehezebb része is ennek a stílusnak. Nem térdcsapkodós, viccmesélős humor ez, inkább egy mélyebb felismerésben mosolyogtat meg és az abszurd szituációkból, a karakterek torz mivoltából és szándékából adódik. Ugyanúgy szórakoztat, csak mélyebben hat.
DÍSZLETTERVEK
Golicza Előd
A Boldogságkeresők tere egy szürreális, lakásnak tűnő hely, melyet egy mozgásszínházi adaptáción keresztül úgy alakítunk, mint egy álom- és emlékvilág színházát. A tér falai különböző élettereket határolnak, ám ez gyakran feloldódik a látvány installációs jellege miatt, így a néző számára a színpadkép egy lebegő, oszthatatlan ketreccé válik. A padló egy régi, patinázott kockás szőnyeg, mely úgy hat, mint egy múltbéli emlékfoszlány, miközben a körülötte elhelyezett bútorok — kanapé, asztalka, egy poros tükör vagy egy rozsdás fürdőkád — mind a múlt emlékeit vagy vágyak romjait idézik. Egy régi, poros belső világot, amely ugyan ismerős lehet, de mégis távolinak tűnik — mintha egy elhagyott, romokban heverő lakás lenne, amit mindig is kerülni akartunk. Ez a szürreális környezet nemcsak a helyszín, hanem a belső állapotok, vágyak és félelmek metaforája is, amelyek folyamatosan változnak, bezárnak, és az előadás érzelmi és mozgásnyelvi dinamizmusával átitatva jelennek meg.
A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk.
Ne rezervăm dreptul de modificare a programului.
A Szigligeti Színház a Bihar Megyei Tanács által fenntartott közintézmény.
Teatrul „Szigligeti Színház” este o instituție publică finanțată de Consiliul Județean Bihor.
Főtámogatónk:
ELÉRHETŐSÉGEK
CONTACT
Titkárság
Secretariat
E-mail: titkarsag@szigligeti.ro
Tel: 0359/800-533
Közönségszervezés
Organizare
E-mail: szigligetiszervezok@yahoo.com,
Jegypénztár
(bejárat a Madách utca felől)
Agenție
(intrare din strada Madách)
Tel: 0259/401-140
Facebook:
Szigligeti Színház Nagyvárad
Teatrul Szigligeti Oradea
Instagram: szigligeti.varad
YouTube: szigligetitarsulat
Szerkesztette és az interjút készítette | Editat de / interviu realizat de:
István Zsuzsanna
Fordította | Tradus de:
Lőrincz Ágnes Irén
Korrektúra | Corectură:
Fazakas Márta, Kádár Claudia Erika
Plakát | Afiș:
Golicza Előd
Caiet program în limba română se află pe pagina de web: https://szigligetipr.wixsite.com/musorfuzet