Viktória
Ábrahám Pál - Földes Imre - Harmath Imre
Nagyszínpad
4 óra | 2 szünettel
Szereplők
•Koltay László, huszárfőhadnagy: Juhász Bence m.v.
•John Webster, amerikai nagykövet: Kurucz Dániel m.v.
•Viktória, a felesége: Tasnádi-Sáhy Noémi
•Jancsi, a szolgája: Kiss Csaba
•Riquette: Kocsis Anna
•Feri gróf, Viktória testvére: Nagy László Zsolt
•Ach-Wong: Ilyés Klaudia
•Kozák; Kozák Tiszt; Seligman, a kávékereskedő: Csatlós Lóránt
•Pan fu, kínai államtitkár; Nyikifor; Rosenthal, utazó: Szotyori József
•Csin: Barkóczi Réka
•Li-wang: Fodor Virág
•Lu-wang: Krupár Luca
•Kínai főpap: Varkucs Róbert Károly
•Követségi titkár, Jeff, az angol artista: Barabás Hunor
•Icike, Seligman lánya: Szigyártó Johanna e.h.
•Adolf, főpincér: Hajdu Géza
•Elvira, kasszírnő: Kerekes Dalma
Tánckar
Barabás Hunor, Barkóczi Réka, Fodor Virág, Forgács-Popp Jácint, Imre Béla, Kerekes Dalma-Gabriella, Kiss Dóra, Krupár Luca, Ördögh Géza, Papp Zsuzsánna, Rácz Imre-Adrián, Rácz Lajos, Tekse Patrik, Tábori Sára
Énekkar
Baliga Anita, Barabás Eszter, Bódi Gréta-Nóra, Bódi Mátyás-László, Borzási Dávid, Fehér István, Kiss Anett, Nagy Kinga-Nikoletta, Portik Viktor, Porsztner Abigél, Varkucs Róbert-Károly
Zenekar
Amandrei Alex, Békés Gerhardt, Boc Tibi-Vasile, Bulzan Marius, Ionut Chis, Drimbe Alina, Fodor József, Kardos Eszter, Kurucz Tibor, Kurucz Virág, Nagy Éva, Nagy Kálmán, Oancea Olimpiu, Victor Sandu, Alex Seretoc, Veres Lóránt, Vura János
Alkotók
Rendező: Novák Eszter
Díszlettervező: Florina Bellinda Vasilatos
Jelmeztervező: Cs. Kiss Zsuzsanna
Koreográfus: Bóbis László
Dramaturg: Kárpáti Péter
Karmester: Hermann Szabolcs
Világítástervező: Szilágyi Yvette
Karvezető: Brugós Anikó
Hangképző: Berecz Bea
Korrepetitor: Dombi Dávid
Ügyelő: Varkucs Róbert Károly
Súgó: Tentea Katalin
.jpg)
Viktória - 1930. február 21.
Király Színház Budapest
A direktor biztosra ment és a kor sztárjait szerződtette le a Viktória premierjére. A címszereplőt az attraktív és meggyőzően játszó, valamint szépen éneklő Lábass Juci (1896-1932), a férfi főszerepet, Koltay főhadnagyot, Kertész Dezső (1890-1965), Feri grófot Dénes Oszkár (1891-1950), a menyasszonyát, Lia Sant Vaály Ilona (1899-1964) (akinek váltótársa a még színinövendék Komlós Juci (1919-2011) volt), Riquette-t pedig a híres szubrett, Bársony Rózsi alakította. A darab sikeréhez hozzájárultak a nagyszerű zeneszámok is, amelyek közül számos napjainkig ismert maradt, pl. Csak egy kislány van a világon, Mausie, Nem történt semmi, azaz a Good night kettős, Honvéd banda stb. A darab különlegessége, hogy a hagyományoktól eltérően a primadonna mellett két bonviván, két szubrett és két táncos komikus kapott szerepet a műben. (Ősze Mária)
ŐSBEMUTATÓ
ŐSBEMUTATÓ
Novák Eszter
Kárpáti Péter
rendező
dramaturg
Indul a frontra a menetszázad. Kavarog a por a kis magyar mezőváros utcáján.
“Várni fogok magára, László! - kiált Viktória -, én más férfié nem leszek soha!”
László a szeretett nő nevét imádkozza bele a mennydörgéses tűzfergetegbe, amikor szuronnyal rohamozza meg az ágyúkat. Elfogják a vörös katonák. Halálra ítélik. Megszökik. Keresztül-kasul menekül fél Szibérián, végül eljut Pekingbe. És egyszercsak – mi ez, rémálom? – Viktóriát látja egy elsuhanó automobilban, egy elegáns férfi mellett…
Nem, ez nem álom: Viktória valóban feleségül ment a Pekingbe akkreditált amerikai nagykövethez.
Dehát ez hogy lehet? Hiszen mi az operett szépséges világában vagyunk, és nem odakint, a libabőrös, csúnya valóságban – itt a szerelmesek hűek szoktak lenni egymáshoz, és a kalandok végén egymáséi lesznek. Atyaég! Hogy lesz ebből heppiend?
Honnan inspirálódtak a három különböző kultúrának a jelmezei?
Az orosz, a kínai és a magyar kultúrák legjellemzőbb jegyeire építettünk. A kínai az nagyon pregnánsan megidézi a pekingi világot, főleg a piros szín kiemelésével; az orosz világ - a rendezői koncepciónak köszönhetően - stilizáltabb, és a kék szín az, amelyik inkább dominálja; a magyar pedig a vidéki világot idézi meg, de egy kicsit stilizáltabb módon, közelebb hozva azt a napjainkhoz. Nem azokat a tipikus népies jegyeket tartalmazza, amiket mindig látni szoktunk, hanem egy picikét kitágítjuk ezt, annál is inkább, mert a harmadik felvonás talán a teljes műből a legkortársabb. Ez a felvonás lett a leginkább közelítve a napjainkhoz. Nem egy kifejezetten népi világ, hanem egy picikét kitágítja a magyar valóságot.
Hogyan sikerült a három teljesen eltérő világnak a jelmezeit úgy megálmodni, hogy mégis egy nagy egységnek legyenek a részei?
Azt mondta Eszter (Novák Eszter, az előadás rendezője – szerk.), hogy nem szeretné azt, hogyha egy korabeli látványvilágra építenénk, ugyanakkor részleteiben jó, ha a néző érzékeli azt, hogy a '20-'30-as években, vagy konkrétan a háborús időszakban vagyunk. A jelmezek stílusában gyakorlatilag arra építettem egy stilizációt, hogy úgy legyen mai, hogy közben a formavonalakban és szabásvonalakban érezhetőek legyenek az adott kor jegyei.
Viktória 1945. - Nagyvárad
Milyen volt az első találkozás ezzel a sokszínű zenei anyaggal?
Ábrahám Pál műveivel nem először találkozom, ugyanis már dolgoztam a Hawaii rózsája és a Bál a Savoyban című operettekkel, amelyeknek egész hasonló zenei világa van. A Viktóriában van orosz tánc, magyar nóta, cigányzene, de megtalálható benne a foxtrott és a swing is. Tulajdonképpen egy jazz operettről beszélünk, még akkor is, hogyha ilyen sok zenei stílus van benne. Én azt a zsenialitását nagyon élvezem Ábrahám Pálnak, hogy ahogy változik a színpadkép, a helyszín és a történet, ő ezt rögtön leköveti melodrámában, és nagyon gyorsan reagál minden történésre, ami egy nagyon nagy erőssége szerintem ennek a darabnak.
Hogyan vált ennyi eltérő stílus, mégis egy előadásnak a zenei anyagává?
Nekünk zenészeknek hangról hangra le van írva, hogy mikor kezdődik a magyar zene és meddig tart, és honnantól kezdődik az orosz zene, és mikor ér véget a foxtrott. Úgyhogy ilyen téren mi kicsit limitálva vagyunk. Mi is igyekszünk gazdagítani a hangzásvilágot, például kínai dobokkal. Lesz majd egy kis átváltozás zene, amikor csak kínai hangzást próbálunk majd kelteni. Ilyen téren mi is megpróbáljuk a leírtakon kívül bővíteni a zenei világot.
Hogyan sikerült egy olyan koreográfiát létrehoznod, amiben érvényesül a darab színes zenei világa, de mégis megszületik az egység?
Ami engem a legjobban befolyásol az a zenei világ és a korszak. Ezek az operettek a '10-es évek végén, a '20-as, a '30-as években születtek. Én magam legfőképpen ebben a világban vagyok otthon, bár inkább az amerikai jazz, swinges oldalról tekintve, de most már alakulok majd lassan az operett világában is. Ezek megadnak egy irányvonalat a koreográfiákhoz, legalábbis bennem, ami alapján ezek el tudnak indulni. Ezen kívül nagyon fontos, hogy próbálom mindig figyelembe venni az előadókat, a színészeket, és felhasználni az ő gondolataikat és ötleteiket is. Ettől mindig egy kicsit a sajátjukká válik a dolog, és sajátjukként adják elő. Előre nem is nagyon szoktam készülni, hanem mindig, amikor megérkezem, akkor látom és beszéljük át az egészet. Legfőképpen a zenei világ adja meg az egységét, és esetleg még az a fajta stílusvilág és mozgásvilág, amiből én kiindulok.
Hogyan alakult ki a hatalmas sztepp szám?
Most már sokadik éve vagyok itt veletek Nagyváradon, és én legfőképpen a sztepptánc és a swing világából jöttem, de még sosem csináltunk itt sztepp koreográfiát. Megemlítettem Eszternek, hogy mi lenne akkor, ha ebben az előadásban csinálnánk végre egyet, de csak úgy, hogyha előre tudok jönni, és fel tudom készíteni erre az embereket, mert technikailag ez egy nagyon más világ. Ezért én már szeptembertől lejártam, és technikailag próbáltam képezni mind a tánckart, mind pedig a két-két szubrettet és táncos komikust. A tánckar szívta magába, nagyon tetszett nekik, a színészek eleinte egy kicsit megijedtek. Én nagyon örülök annak, hogy ez működni fog, mert nagyon ritka, amikor egy szteppszámot össze tudok rakni.
III. 7. | KOLTAY:
"Lesz még úgy, mint valamikor rég,
Lesz még úgy, hogy kiragyog az ég.
Lesz még rózsám, tubicám, virágom,
Lesz még cécó ezen a világon,
Lesz még úgy, mint valamikor rég."
Szerkesztők:
Cefan Kinga Klára
Oltean Márk