
.png)
Balladisztikus történet opera formában
Egy kevesebb, mint másfél órás gyorsutazás egy falusi család, Balogék életének egyik legviharosabb napján. Ez az a nap, amikor az ifjú Roland házasodni készül, mit sem sejtve arról, hogy pár perc alatt teljesen meg fog változni az élete. Nem azért, mert elveszi a közös gyermekükkel várandós Etelkát úgy, hogy közben szerelmes a saját mostohanővérébe... Hanem mert olyan titkokra derül fény, amelyek gyökerestől felforgatják két család életét. Ebben a váratlan fordulatokkal teli, vérbő humorú, kortárs magyar operában a barokk zene a magyar népzenével ötvöződik. Ha kíváncsi arra, milyen, amikor az opera egyszerre meghökkentő, szívszorító és felszabadítóan mulatságos, ezt az előadást semmiképpen ne hagyja ki! Egyszerre kínál felejthetetlen színházi és zenei élményt. RO: O călătorie alertă de mai puțin de o oră și jumătate în una dintre cele mai tumultuoase zile din viața unei familii de la sat, familia Balog. Este ziua în care tânărul Roland se pregătește să se căsătorească, fără să bănuiască nicio clipă că viața lui se va schimba complet în doar câteva minute. Nu pentru că urmează să o ia de soție pe Etelka, însărcinată cu copilul lor, în timp ce el este îndrăgostit de propria sa soră vitregă... ci pentru că ies la iveală secrete care vor da peste cap din temelii viețile celor două familii. Plină de răsturnări de situație și de un umor savuros, această operă maghiară contemporană îmbină muzica barocă cu muzica tradițională maghiară. Dacă vreți să descoperiți cum este atunci când opera este în același timp surprinzătoare, sfâșietoare și eliberator de amuzantă, nu ratați acest spectacol! Oferă deopotrivă o experiență teatrală și muzicală de neuitat. EN: A fast-paced journey of less than an hour and a half into one of the most turbulent days in the life of a rural family, the Balogs. This is the day when young Roland is about to get married, completely unaware that his life is about to change in a matter of minutes. Not because he is marrying Etelka, who is expecting their child, while being in love with his own stepsister... but because secrets are about to come to light that will turn the lives of two families upside down. Full of unexpected twists and darkly exuberant humour, this contemporary Hungarian opera blends Baroque music with Hungarian folk music. If you are curious to experience an opera that is at once shocking, heartbreaking and liberatingly funny, do not miss this production! It offers an unforgettable theatrical and musical experience in equal measure.







SZEREPLŐK/Distribuția
Roland
SEBESTYÉN HUNOR
Anya (Balogné)
TÓTH TÜNDE
Apa (Balog Imre)
CSATLÓS LÓRÁNT
Julika (a mostohalányuk)
MÁTHÉ BARBARA
Etelka
SZIGYÁRTÓ JOHANNA
Tündérke (E. édesanyja)
TASNÁDI-SÁHY NOÉMI
Feri (T. férje)
KOCSIS GYULA
Állomásfőnök (Bálint)
SZOTYORI JÓZSEF
Cowboy
NAGY LÁSZLÓ ZSOLT
Rendező/Regizor/Director:
BALOGH ATTILA
Zenei vezető/Conducător muzical/Musical Director
NAGY KÁLMÁN
Díszlet/Scenograf/Set Designer: GOLICZA ELŐD
Jelmez/Designer de costume/Costume Designer:
FLORINA BELLINDA VASILATOS
Énektanár/Profesor de canto /Singing Teacher:
BERECZ BEA
Színpadi mozgás/Mișcare scenică /Stage Movement:
BARABÁS HUNOR
Szakmai közreműködő/Colaborator de specialitate /Professional Consultant: SZABÓ JÓZSEF
Zenekar/Orchestră /Orchestra:
DOMBI DÁVID, KURUCZ VIRÁG, KURUCZ TIBOR, NAGY KÁLMÁN, VERES LÓRÁNT
Ügyelő/Regizor tehnic/Stage Manager: JOÓ EMÍLIA

Beszélgtés Balogh Attilával, a Parasztopera rendezőjével
A Parasztopera általában nagyon humoros és nagyon sötét is. Hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt a kettő között?
Hát nekem a kedvenc humorom a fekete humor. Ördögi humor van a műben, és van tulajdonképpen egy ördögi figura is a műben, aki, hogyha ez egy görög tragédia lenne, akkor ő lenne tulajdonképpen a jósunk, vagy ő az, aki tulajdonképpen az istenekkel tartja a vertikális kapcsolatot. És érdekes, hogy a Pintérék tulajdonképpen egy negatív előjellel használják ezt a szakrális figurát, hogyha mondhatom így, tehát egy ördögi figura lesz belőle. És tulajdonképpen ő az egyik legfelelőse, vagy ő az oka ennek a darabban fellelhető fekete humor nagy részének, ő a góca. És tulajdonképpen az ő szempontján keresztül, hogyha megközelítem, akkor ott vagyok a fekete humornál. Az egyensúly pedig nagyon... tehát, hogy mondjam, annyira, mivel egy zenés műről beszélünk, ami nagyon precízen van leírva, így ez egy kicsit olyan is, mintha lenne egy ilyen védőháló. Tehát nem hagy ilyen szempontból sok mozgásteret, és ezért nem is annyira kell, hogy mondjam, vigyázni, mert vigyáz a mű magára, csak tiszteletben kell a művet tartani. A Parasztopera egyik különlegessége, hogy több zenei műfaj is megtalálható benne, kezdve a barokk zenétől a magyar népzenéig.
Változott valami az eredeti elképzelésből a próbák során a színészek játékának hatására? Változtattatok-e valamit?
Úgy érzem, hogy az eredeti elképzelést inkább kiegészítették a színészi játékok. Nagyon-nagyon jó partnerek voltak a színészek ebben a próbafolyamatban. Csak jót tudok igazából elmondani róluk. És egy teljesen, hogy mondjam, jól eső, egészséges módon, úgy, ahogy az ember dobja, passzolja a labdát és visszakapja a passzt, és passzol tovább, így építkezve haladtunk tulajdonképpen a színészekkel. Ők kiegészítették az én elképzeléseimet is. Öröm van a szívemben, ha arra gondolok, hogy hogy dolgoztunk.
Melyik jelenet volt a legnagyobb kihívás? Amit színpadra kellett állítani?
Öröm van a szívemben, hogyha arra gondolok, hogy hogy dolgoztunk. Van benne egy igazán ízes, kiadós koitus. Na most, tessék, parancsolj, ezt csináld meg szépen úgy, hogy ez vicces legyen, hihető legyen, adja át a közönségességét, az igazságát, de tulajdonképpen olyan formában és köntösben legyen, hogy ne érezd egyáltalán obszcénnek, te, aki ezt nézed, vagy legyen kedved még a többi jelenethez, vagy inkább nevetnéd úgy rajta. És szerintem nagyon, ez az egyik legnagyobb kihívás, de úgy érzem, hogy sikerült megugrani. Tehát ízléses is lett, vicces is lett, és közben elképzeled, hogy hú, ez aztán tényleg egy oltári nagy...
Már csak pár nap van a premierig, mi az, amin jelenleg a legtöbbet dolgoztok a próbák folyamán?
Egy nagyon áldásos, jó csillagzat alatt született próbafolyamat, olyan szempontból, hogy nem kellett díszletet elbontani, kész díszletbe kezdtünk ebben az évadban. Azt jelenti, hogy egy hónapja, szinte egy hónapja díszletben próbálunk, nem kellett a díszletet elbontani, kihordani, átmenni egy másik terembe, be tudtuk világosítani, itt szupergyorsan készek lettek a jelmezek, úgyhogy ennek köszönhetően most már ilyen, igazából ilyen közben lazuló csavarokat, most metaforikusan, ilyen pici részletekre enged meg figyelni a próbafolyamat. Egy olyan résznél tartunk a bemutató előtt egy héttel, hogy tényleg már csak ilyen részleteket javítgatunk az utóbbi időben. Ezeket csináltuk, ilyen részleteket, poénokat veszünk ki, teszünk be, alakításokat simítunk, elvarrunk. Hál' Istennek most már egy olyan szakaszban vagyunk, ami sokszor meg se adatik a bemutató előtt. Most igazából forr össze az előadás. Sokszor a harmadik, negyedik előadásra szoktunk elérni oda egy bemutató után, ahol most tartunk.
Mit szeretnél, hogy mit vigyen a néző magával az előadás után, akármilyen kérdéseket, akármit, amit szeretnéd, ha a néző erre keresne magában?
Először is jöjjön bátran, ne ijedjen meg. Lesz, ami elsőre úgy fog tűnni, és még el sem kezdtük az előadást, lehet, hogy elsőre úgy fog tűnni, hogy ez egy picit ijesztő. Erre nem akarok kitérni, maradjon meglepetés. De ez okkal van így, az élmény miatt van így, mert szerettem volna tulajdonképpen, gondolod, ez a szép magyar szó, hogy kimaxolni. Szerettem volna kimaxolni az élményt. Ezért lehet, hogy egy picit ijesztően kezdődik. Nem kell megijedni, jó lesz. És hát azt hiszem, sikerült, vagy sikerülni fog egy olyan előadás, ahol lehet sírva nevetni, lehet a nevetéstől sírni először, és aztán meg a fájdalomtól, vagy az empátiától, a szomorúságtól sírni. És remélem, hogy egy igazi, úgy mondjam ezt, ősi, vagy amíg a színházat kitalálták, elsősorban egy olyan élményt fog a néző magával vinni, hogy tényleg ott egy közösségben együtt tudott nevetni, sírni, sírva nevetni. Annyira várom, hogy jöjjenek már. Nem tudom, ezen kívül mit mondjak. Egyszerűen már úgy érzem magam, mint egy bika a karámban. Már várom, hogy jöjjön a partner. Mert a néző mindig az egyik legfontosabb partner. Hiába, hogy nem szólunk hozzá konkrétan, vagy nincs megszólítva konkrétan, akkor is az egyik legfontosabb partner. És ebben az előadásban igazán fontos partner. Nem kell megijedni, nem fogunk vele semmit sem kezdeni, nem kell neki szerepelni, nem lesz semmi ilyesmi, de egy nagyon-nagyon fontos partner lesz. Úgy van az egész kitalálva, hogy egy nagyon-nagyon fontos partner. És ezért már várjuk nagyon a legfontosabb partnerünket. Szóval várakozással vagyok tele a nézőinket illeti.

Beszélgetés Golicza Előddel a Parasztopera díszlettervezőjével
Ha egyetlen mondatban kellene elmondanod, milyen világba lép be a néző, amikor belép ebbe a térbe, mit mondanál?
Egy közösségi térbe lép be a néző, ahol nagyon fontos szerepet kap a titok. Az egész Parasztopera mozgatórugója egy esküvőn kiderülő titok, és ebből kiindulva a néző nagyon közelről tapasztalhatja meg ezt a titkot. Itt nemcsak a színészek kerülnek a színpadra, hanem a nézők is.
Miért volt fontos, hogy a közönség fizikailag is bekerüljön az előadás terébe?
Két fő oka volt annak, hogy végül így döntöttünk, és egy másfajta néző–játék viszonyt alakítottunk ki. Az első az, hogy a Parasztopera egy nagyon sajátos opera. A szereplők végigéneklik az előadást: magyar erdélyi népdalok, operák, barokkopera-betétek, de akár rockzene is megszólal. Az éneknek pedig nagyon erős hatása van, ha hangosítás nélkül történik. Ha nincs hangosítás, a nézőnek közel kell ülnie ahhoz, hogy mindent halljon. Attilának, a rendezőnek régóta dédelgetett vágya volt, hogy a próbákon megtapasztalható hangulatot – azt, amikor közelről hallgatod, ahogy a színészek énekelnek – a néző is első kézből élhesse át. Ez volt az egyik oka annak, hogy a közönséget is bevontuk az előadás terébe. A másik ok maga a történet titka, amely az egész cselekmény mozgatórugója. Ha mindannyian egy térbe, egy légtérbe vagyunk bezárva, a titok feszültsége és élessége a néző számára is sokkal erősebbé válik, mintha csak kívülről figyelné az eseményeket.

A díszlet első pillantásra nagyon nyers: rengeteg fa, palló, láda és egyszerű szerkezet jelenik meg benne. Mit mesélnek ezek az anyagok arról a világról, amelyet a Parasztopera bemutat?
A Parasztopera története egy faluban, egy magyar faluban játszódik. Szerintem azért is gyönyörű ez a darab, mert nagyon sok szinten értelmezhető. A rétegeiben megtalálható a görög tragédia, a barokkopera és a parasztballada is, tehát nagyon sokszínű műről van szó. Mindig lehet benne találni egy új értelmezési szintet. Nálunk viszont az, hogy a történet egy faluban játszódik, inkább egy helyzetté, egy érzetté és egy atmoszférává alakult. Nagyon egyszerűen fogalmazva úgy lehetne mondani, hogy egy csűrbe ülünk be. A fa mint anyag pedig egyfajta archaikus jelenlétet ad a térnek. Ez fontos atmoszférikus elem, amely ugyanúgy meghatározó a térben, mint a Parasztopera világában.
Ha most bejönne valaki, aki semmit nem tud a Parasztoperáról, mit szeretnél, mit érezzen ettől a tértől?
Igazából azt szeretném, hogy ne értse meg elsőre. Azokat a tereket szeretem, amelyek nem egyértelműek, amelyek csak az előadás során nyerik el a teljes értelmüket. Mindig az a vágyam, hogy a tér ne mutasson meg mindent. Tízből talán csak ötöt, hatot vagy hetet szeretnék megmutatni, a többit pedig a színészeknek és a nézőknek kell hozzátenniük. Sokszor arra is gondolok, hogy bizonyos elemek elhagyása egyfajta táncra hívás a néző fantáziájával. Ha valamit nem teszünk oda készen, akkor a néző a színészek játéka és a saját képzelete segítségével ki tudja egészíteni. Így szerintem kialakulhat a tér és a néző között egyfajta huncut viszony. Nem feltétlenül esik le minden elsőre, de a fantáziánk nagyon erősen tud működni. Amit a néző maga képzel bele egy térbe, az sokkal jobban tudja működtetni a darabot, mint az, amit készen odahelyezünk. Ezért szeretek nagyon játszani az absztraktsággal. Amikor a néző először belép, nem biztos, hogy azonnal értelmezhető számára a tér. Viszont fontos, hogy a végére értelmet nyerjen, és amikor elmegy, hozzátehesse a saját értelmezését is. Nekem nagyon fontos, hogy ez egyfajta dialógus legyen. Mindenki egyénileg azt tudja hozzátenni, amit akar, amit szeretne, és amit igazából kihozott belőle az előadás.

Beszélgetés Nagy Kálmánnal, a Parasztopera zenei vezetőjével
Milyen a próbafolyamat zenei vezetőként? Mi az, amit a néző egyáltalán nem lát belőle?
Az volt nehezebb, hogy nincsen karmesterünk. Tehát minden olyan zenei formát, tempóváltást, egymásra hangolódást karmester nélkül kellett megoldani. Tehát az egymásra figyelés az nagyon fontos volt a próbafolyamatok alatt, erre kellett nagyon cizellállódni.
Van kedvenc jeleneted a Parasztoperában?
Nagyon sok kedves jelenetem van. Amint már mondtam, üdvöződik a tragikomikum, a mély drámával. Úgyhogy egyet nem tudnék kiemelni, sok van, az összes.
Hogy tetszik neked a végeredmény?
Nagyszerű rendezői munka, kiváló színészek, jó zenei háttér. Úgyhogy szerintem a sikerhez meg van adva minden. Nagyon érdekes az, ahogy a humor üdvöződik a drámával ebben a Parasztoperában. Egy olyan humor, amin nagyon könnyen tudunk nevetni, hogy a humornak a valóságában nem szeretnénk részt venni. Úgyhogy ez is egy igazi emberi minőségünk, hogy nagyon könnyen nevettünk másodnak a tragédiáján. biztos vagyok benne, hogy ilyet a váradi közönség még nem látott.